A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek. 

A sarokfájdalom hátterében legtöbbször a plantáris fascia gyulladása áll, mely a sarok mediális talpi felszínén okoz fájdalmat, különösen a nyugalmi helyzet utáni első lépések megtételekor. A plantáris sarokfájdalom hátteré­ben a sarokcsont fáradásos törése, az idegek becsípődése vagy neurinómája, a sarokpárna-szindróma vagy talpi szemölcs is állhat. A hátsó sarokfájdalom gyakori oka az Achilles-ín tendinopátiája. A hátsó sarokfájdalmat kiválthat­ja Haglund-deformitás vagy Sever-betegség. A talpközép mediális részén fellépő sarokfájdalom tarzális csatorna szindróma következménye lehet. A sinus tarsi szindróma a talp középső-oldalsó részén fellépő fájdalmon túl bizonytalanságérzéssel hívja fel magára a figyelmet.

A neuromyelitis optica relapszusokban jelentkező, gerincvelő-gyulladás­sal (mielitisz) és látóideg-gyulladással (opticus-neuritisz) járó, autoimmun mechanizmussal létrejövő, kezelés nélkül súlyos, maradandó egészségká­rosodással járó vagy akár fatális kimenetelű kórkép. Megfelelő fenntartó kezelés mellett a betegség prognózisa jelentősen javítható.

Az alsó végtag, a láb krónikus sebei adják talán a legtöbb sebészeti, sebel­látási munkát a geriátriai és diabetológiai osztályok orvosainak, ápolóinak. Bizonyítékokon alapuló vezérfonalak hiányában is érdemes figyelembe venni a szakirodalomban közölt tapasztalatokat és érvényt szerezni a „több szakma többet lát” alapelvnek.

Az immunmediált neuropátiák a hasonló patomechanizmus alapján al­kothatnak közös csoportot. Bár klinikai megjelenésükben is vannak meg­egyező jellegzetességek, a fenotípus alapján sokszínű, heterogén beteg­csoportról van szó. A mielőbbi pontos diagnosztika, a speciális alcsoportok helyes felismerése alapvetően meghatározza a prognózist. Csak az időben elkezdett kezelés biztosíthatja a beteg életminőségének megőrzését.

Az okostelefonokon történő levelezés, szörfözés csukló-, hüvelykujj és nyak fájdalmat okozhat. A készülék egy kezes használata a hüvelykujj túlerőltetését és carpal tunnel szindrómát okozhat. 

A betegek jelentős hányada krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom miatt keresi fel háziorvosát, a reumatológiai vagy ortopédiai szakrendeléseket. A hatásos fájda­lomcsillapító kezelés nemcsak a funkcionális állapotot, hanem az életminőséget is javítja, a munkaképesség fenntartásával vagy helyreállításával a háttérben álló kór­képek által okozott gazdasági terhet is csökkenti. A fájdalomcsillapítók elterjedt al­kalmazása ellenére a betegek közel fele elégtelennek érzi a gyógyszerek hatását. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a mozgásszervi eredetű fájdalmak leggyako­ribb okairól, az egyes kórképek által okozott panaszok jellegzetességeiről és a fájda­lomcsillapítók egyes csoportjainak alkalmazási lehetőségeiről.

A könyökízület széles tartományban ellenáll a dinamikus erőkifejtésnek. A fájdalom lokalizációja elárulja, melyik sérült az ízület négy anatómiai régiója közül. A laterális és a mediális epikondilitisz munkatevékenységgel függhet össze; ha a kezelés ha­tástalan, ulnáris neuropátiára vagy radiális alagútszindrómára gondolunk. Az elülső régió fájdalmának gyakori oka a m. biceps tendinopátiája. A hátulsó régió fájdalma, duzzanata burzitiszes eredetű lehet. A könyöksérülés kivizsgálására a röntgenfel­vétel választandó elsőként; a krónikus könyökfájdalom okának felderítésére az MRI a legalkalmasabb. A vázizomrendszeri ultrahangvizsgálat a sérülékeny struktúrák di­namikus megítélését teszi lehetővé.

A csuklófájdalom gyakori oka az akut sérülés. A kinyújtott kézre esés a sajkacsont töréséhez vezethet – ez a leggyakoribb kéztőcsonttörés. Ha a törést a röntgen nem igazolja, csont-scan vagy MRI végezhető. Szubakut vagy krónikus csuklófáj­dalom esetén pl. tendinopátia és az idegre gyakorolt nyomás jön szóba. Az alkar és a csukló izmainak túlerőltetése tendinopátiát okozhat. A radiális oldali fájda­lom általában de Quervain-tenoszinovitisz. Ha a csuklónál nyomás nehezedik az idegre, ez fájdalommal és főleg szenzoros tünetekkel jár. A csuklótáji ulnáris neuropátia kockázatát növelik a csukló folyamatos vagy ismétlődő extenziójával járó tevékenységek.

Ezt a progresszív gyengeséggel és csökkent miotatikus reflexekkel jellemzett neuropátiás tünetcsoportot rendellenes immunválasz okozhatja pl. immunizáció vagy fertőzés következményeként. A progresszív motoros gyengeség mellett sok beteg súlyos fájdalmat él át, vegetatív tünetek is felléphetnek. A diagnózist a likvor és az idegvezetés vizsgálata támasztja alá. A beteget kórházban kell kezelni, szupportív ellátásban és betegségmódosító terápiában kell részesülnie. A plazmacsere javítja a kimenetelt, immunglobulin hatására gyorsabban gyógyulnak mind a felnőttek, mind a gyermekek. Az esetek kb. 20%-ában maradnak vissza neurológiai tünetek.